2014. július 20., vasárnap

Kirándulások az IPC-vel

Az IPC által szervezett kurzus (Developing Oral Fluency for the Secondary Classroom) keretén belül az IPC a brit kultúra és történelem megismerése céljából több kirándulásra vitt minket. A kirándulások vezetője az IPC hivatalos idegenvezetője, Roger volt, aki hihetetlen mennyiségű történelmi tényt, és legendát osztott meg velünk. A kirándulások mind felejthetetlen élményt jelentett minden résztvevő számára.  Ilyen kirándulás volt például  a félnapos kirándulás Dartmoor-ba, ami a Sherlock Holmes regények lapjairól lehet sok embernek ismerős (ezen a vidéken játszódott a Sátán Kutyája).
Egy valaha létezett kocsma romjai között Dartmoor-ban.

A következő az egész napos kirándulás Tintagel-be, ami a legenda szerint az a hely, ahol Arthur király kastélya állt, a kastély alatti barlangban pedig maga Merlin lakott. Bár sok legenda van, Roger igen gyorsan eloszlatta ezeket, és közölte, hogy nincs rá történelmi bizonyíték, hogy akár Arthur, akár Merlin járt volna a környéken. Mindenesetre gyönyörű helyre vitt minket, annak ellenére is, hogy a kirándulás napján ízelítőt kaptunk a hamisítatlan brit időjárásból.
Tintagel
Merlin barlangja















Roger lerombolja Arthur király legendáit





















A harmadik kirándulás szintén egész napos volt, és Roger Plymouth-ba vitt minket. Ez a város azért is nagy történelmi jelentőségű, mert innen indultak 1620-ban a  telepesek Amerikába, és alapították meg az amerikai Plymouth kolóniát, ami Jamestown után a második angol kolónia volt az újvilágban. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi egy emléktábla a kikötőben.
Innen indultak a telepesek az Új Világba


A negyedik kirándulást magunknak szerveztük, és a csapattal együtt elmentünk St. Ives-ba, amit három oldalról vesz körbe az óceán. Saint Ives különleges hely, úgy néz ki, mintha valami trópusi nyaralóparadicsom lenne. Fehér, homokos tengerpart, amíg a szem ellát, ragyogóan kék víz, és a mediterrán országokat jellemző épületek.

Saint Ives

2014. július 10., csütörtök

Exeter és az IPC

Az Erasmus+ program keretén belül sikerült kijutnom az Egyesült Királyságba, és életemben először hagytam el Magyarország területét egy napnál hosszabb időre. Exeterbe érkeztem, ahol részt veszek az IPC Exeter tanártovábbképző intézet két hetes kurzusán, további kilenc külföldi kollégával. 

Exeter Dél-Nyugat Angliában, az Exe folyó partján fekvő igazi angol egyetemi város. A lakói száma, valamint a város mérete nagyjából Szegedéhez hasonlít, mégis, megvan benne minden, amit az ember a televízióban lát, amikor az Egyesült Királyságról néz valamilyen dokumentumfilmet. A város szélén véget nem érő zöld dombok és mezők terülnek el, a város pedig maga két részre osztható. Az egyik része az úgynevezett kertvárosi rész, ahol én is megszálltam, a másik pedig a központ, ahol a régmúlt idők keverednek a modern világgal. A kertvárosi rész olyan, mintha a Harry Potter világából bukkant volna elő... a házak egymás mellett állnak, és gyakorlatilag teljesen egyformák. Vörös téglából épültek, az ajtók és ablakok fehérre vannak festve, a tetők pedig sötétbarnák. Az épületeken látszik, hogy melyiket mikor építették, szállásadóm, Valerie hosszan ecsetelte hogy melyik stílusú épületet mikor építhették, hogy akkor éppen mi volt az aktuális stílus. Az egyes házakat a legkönnyebben a kertek alapján lehet megkülönböztetni, illetve egy-egy lakóház tetején napkollektorok vannak, így azok is tájékozódási pontot nyújtanak, ha az ember egy konkrét házat keres egy adott utcában.
Szállásadóm, Valerie háza Exeter kertvárosában









 A központi rész ezzel szemben, minden, ami modern. Egymást érik a szebbnél szebb épületek, a plázák és egyéb divatboltok, illetve a kávézók. Minden utcasarkon van legalább egy kávézó, ami a valódi kávé kedvelőinek igencsak fontos, tekintve, hogy a briteknek fogalma sincs, milyen az igazi kávé. A modern központnak ugyanakkor van egy történelmi jelentőségű központja is (központ a központban), és ott áll az Exeter-i székesegyház, ami hihetetlen látványt nyújt mind napsütésben, mind pedig szakadó esőben.


Az Exeter-i székesegyház (ragyogó napsütésben)
Az IPC központja a Colleton Crescent-en található, egy háromemeletes, műemlék épületben, pontos helyét a már védjegyének számító piros ajtó jelzi. Az IPC már hosszú évek óta vesz részt fogadó intézményként a különféle nemzetközi projektekben, így az Erasmus+-ban is, és tanároknak tartanak két vagy egyhetes képzéseket. A képzés, amire részt veszek, arra készít fel, illetve ad ötleteket, hogy lehet különféle módszerekkel fejleszteni a diákok szóbeli kifejezőképességét. Az IPC ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a külföldről érkezők kollégák megismerjék a brit kultúrát valamint egy-két történelmi fontosságú helyet is, így az első napon Exeter városát néztük meg Rogerrel, aki az IPC hivatásos idegenvezetője, tegnap délután a Dartmoor-ba vitt minket, és az elkövetkező másfél hétben még két, egy-egy napos kirándulásra is visznek minket Tintagel-be és Plymouth-ba.
IPC és a híres Piros Ajtó


Igazi nemzetközi csapat állt össze: két cseh, két spanyol, egy olasz, két osztrák, egy francia kollegina és egy amerikai kolléga, akikkel rengeteg tapasztalatot cserélünk és ismerjük meg egymás kultúráját. Már most szoros a kapcsolat köztünk, és tervezzük, hogy a hétvégén elutazunk Saint Ives-ba, amolyan magánkirándulásra.

A Csapat a tanteremben